Eredményhirdetés - Műfaj novella pályázat

Dobpergést!

Meg van a nyertes hölgyeim. (és uraim) Nem húzom az időt bevezetővel, a nyertes:

Cassie – II. novella

A szavazás eredményét, amikor lezártam egyenlő volt, 18 -18 szavazat mindkét pályaműre. A döntés tehát megint rajtam állt. Próbáltam elvonatkoztatni, helyesírási hibáktól, szerkezettől és csak a történet magát figyeltem. Az első, Johanna pályaműve nagyon megfogott sokáig is gondolkodtam rajta, hogyha én lettem volna a főhősnő hogyan viszonyultam volna a szellemhez. És mérges lettem-e volna, hogy megölt. Ám Cassie novellája több kérdést vetett fel bennem, több minden volt homályos és tovább foglalkoztatott. Így úgy döntöttem, ha nehéz is a választás Cassie-re voksolok.

A díjad ez az emléklap:

Egy hónapig előkelő helyen hirdetem a blogod, valamint véleményezem a novellád. Ez utóbbit e-mailen küldöm.

Gratulálok mindkettőknek, nagyon szép művek! Csak így tovább előre. :)

Másik föld

gy halk dallam. Nincs szöveg. Nincs jelentése. Csak zene, csak szól, lüktetet. A légzésem ráhangolódik, már a szívem is ritmusra dörömböl. Nyughatatlan, kis harag. Most újra egy párafelhő jelenik meg, ahogy a levegő távozik belőlem.

Egy hang a fejemben szól hozzám: - Miért bámulod az eget, olyan kitartóan? Nem értik, hogy tudni akarom. Mindent, amit ember még nem fedezett fel. Egy parányi kis csillag vagyunk a galaxisban. Miért ne lehetne több? Miért ne lehetne még egy föld?

A bőröm viszketni kezd, szorongás tör rám. Valaki figyel! Kémlelem a tájat magam körül, de a vak sötétben az orromig se látok. Tudjátok, van az az érzés, hogy figyelnek, mint ahogy a filmekben, elmész egy kép előtt, úgy érzed követ a szemével, viszont ha visszanézel rá, nem látsz semmi szokatlant. Vagy ha elhaladsz egy fordulónál, mintha valaki a sarokba állna, és még a szél is megremegteti a virágokat, de ismét negatív. Hát én pont így érzetem, ám itt nem volt semmi, csak én. A szél se fütyült. Egyedül voltam.

Az érzés még sem csillapodott, mint egy idegesítő kis kattogás a fejemben, amitől egy idő után mindenki becsavarodna. Mégsem tehettem mást, visszafeküdtem az avarra. Már nem volt ugyanolyan, már nem volt dallam. A varázslat elszállt, kész a bűvész titkát leleplezték. Elég egy kis viszolygás és paff, a nyugalom szigete oda. Tudtam, hogy nem jövök ide többet. Ez volt az utolsó, hogy a töltésen bámultam a csillagokat. Ideje felnőni mondta Pán Péter és elrepült Sohaországba. Nevetnem kellett ezen a képzavaron, talán kínomban tettem. Elég volt az álmodozásból, éreztem, hogy élni akarok.


Már indultam, amikor utoljára felnéztem és elgondolkodtam: - Vajon engem néznek? A csillagok között ott fent, az egyik talán egy másik föld. Talán valaki most épp ezt a csillagot nézi, és ugyanezen agyal. Van rá esély. Fintorogva megráztam a fejem. Semmi kétség, eltévedtem. Eddig rossz úton jártam, csak magamnak éltem és a gondolataimnak. Ideje változni!
- Ideje végre felnőni, mondtam én és hazasétáltam a valóságba.


(Another Earth című film példájára)

II. novella - Cassie

Ajánlott zene: Jason Walker - Echo

Mindannyiunk életében eljön az a nap, mikor elgondolkodunk azon, hogy mi formált minket
azzá, akik vagyunk. Különböző, nagyon is helyén valónak tűnő kérdéseket téve fel. Mi az élet?
Milyen szerepünk van benne? Vajon jó úton járunk?
Illúzió1. Ezernyi arcú képmutatás. A régi, de bölcs mondás tökéletes ellentéte. "Látom, ha
hiszek". Ebben a szemfényvesztett világban játszok én magam is nem is akármilyen szerepet...
Félhomályba bújt, arctalan közönség. Félelem2. Kutató szempárok, bennrekedt lélegzet, elrabolt
idő. Ezen kis közönség legnagyobb színjátékáért voltam felelős, kötetlen megállapodásban néző és
bábjátékos között.
Egy újabb sikeresnek mondható előadás. Újfent megbabonázott tömeg, egy átlagosnak mondható
hét után. Az egyik legfontosabb dolog, amit kénytelen voltam hamar megtanulni, az az, hogy
műsornak folytatódnia kell bármi történjék is. Ezzel azonban párhuzamban elsajátítottam azt is,
hogy ez a kemény világ milyen könnyedén zúzhatja szét a legféltettebb álmokat. A hátsó kapuban
álltam, miközben a gondolataim szép lassan elmosták az októberi esőcseppek. Még nem voltam
kész továbblépni, a hűvös, őszi szél azonban máshogy gondolta. A lábaim parancs nélkül indultak
meg az egyik közeli kávézó felé. Mire észbe kaphattam volna, már egy gőzölgő csésze felett ültem.
- A mai nap kis híján kettétörte a karriered. - szólított meg egy szomszédos asztalnál ülő nő
A vér is meghűlt bennem. Döbbenten pillantottam az idegenre, miközben ezernyi kérdés kerített
hatalmába, noha próbáltam higgadtnak tűnni.
- Az eltűnős szám. A melletted ülő nő majdnem felismert. Elég hangulatromboló lett volna, ha
a nagy bűvészt egy ostoba hiba leplezi le, nemde?
- Ki vagy te?
- Nem az a fontos, hogy ki vagyok, hanem, hogy kinek látsz majd engem. - elmosolyodott –
Nem beszélgethetnénk úgy, mint két idegen?
Furcsább emberrel még nem találkoztam. Mégis ahogy gyermekként is, a kíváncsiság túltengett
bennem.
- Miért is ne? - vontam vállat – De honnan tudsz ennyi mindent rólam?
- Újabb rosszul feltett kérdés. Megnyugtatlak, hogy a társalgás végére már te magad is választ
fogsz tudni adni erre.
Patthelyzet. Mit lehet kérdezni olyasvalakitől, aki semmiféle választ nem ad?
- Túl sokat foglalkozol a külsőségekkel. Ki vagyok, miért tudok ennyi mindent. A lehető
legjobb kérdés az lenne, hogy te akarod-e, hogy itt legyek, vagy nekem van tervem veled?
Nyugodtan belekortyolt az italába, majd folytatta. A szám nem mozdult, noha ha az eddigieknél is
több kérdésem volt.
- Idd meg a kávéd, aztán gyere el velem egy sétára. Ígérem, tényleg mindent megértesz.
Bárki más ennél a mondatnál fordult volna sarkon. A félelem, azonban mindig hű társam volt,
hiszen neki köszönhettem mindent.
- Miért nem állsz elő azzal az új műsorral, amit már hónapok óta tervezel?
- Honnan tudjam, hogy bízhatok benned? Fogalmam sincs honnan szereztél ilyen belső
információkat.
- Nem tudhatod. A meggyőződés egy igen ritka ajándék. - felém fordította arcát és úgy
folytatta. - Nem tudsz olyasmit mondani, amit már rég ne tudnék.
- Akkor mi szükség erre? - kérdeztem meg óvatosan
- Neked van szükséged erre, nem pedig nekem. - válaszolt, miközben kecsesen átugrott egy
nagyobb pocsolyát.

..................
1 illúzió fn 1. Lélt Érzékcsalódás. 2. vál Alaptalan remény. 3. vál Valóságnak tetsző látszat
2 félelem fn 1. Vmely közelgő veszély okozta szorongó érzés. ~ fogja el; félelmet kelt vkiben. 2. rég
Aggódás. ~ érzés fn Lélt A félelem, mint lelkiállapot.



- Nos, miért nem állsz elő azzal a műsorral?
- Az ügynököm túl rizikósnak tartja. Ezeket a számokat még sosem valósította meg senki.
- Mire való a hit3? - olyan ejtett meg nehéz témákat, mintha csak az időjárásról társalognánk
- Én a kemény munkában hiszek. - feleltem.
- Mit gondolsz, miért kíváncsiak az emberek a előadásodra? Azért mennek el, hogy
megnézzenek másfél órányi keményen kidolgozott színjátékot? Ezt te sem gondolhatod
komolyan. Minden egyes alkalommal, mikor átlépik a küszöböt képesek elhinni, hogy amit
látnak majd kétségbevonhatatlanul igaz.
Megálltam, rövidesen pedig ő is követte a mozdulatot. Várakozóan néztem rá, még mindig
válaszokat kerestem.
- A racionális eszmék és a tudomány nem elég. Ha te magad nem vagy meggyőződve arról,
hogy amit a színpadon teszel, varázslat nem várhatod el másoktól sem.
- Ezt nem teljesen értem.
- Vegyük példának a ma majdnem elfuserált mutatványod. Pontosan tudod, hogy a vetítőnek
hála hamarosan köddé válsz, de ha nem vagy képes hinni abban, hogy ez valóban egy rész
belőled, te vagy az, aki ott áll..
- Felfogtam.
Ismételten egy kiakasztó mosoly volt a reakció. Nem sokra voltam egy hisztérikus kitöréstől.
- Megmondanád még is mit sikerült megértened? - nézett fel az égre
- A félelem sokrétű és sokszínű. Furcsa mód mindenki tart attól, hogy szembenézzen vele,
pedig gyakran csak rettegéseink által tanulunk. Ráadásul akkor is magunkkal hordozzuk, ha
hosszú ideje igyekszünk nem tudomást venni róla..
Az ajka megrebegett, aztán az ismerős görbére váltott.
- Nem volt könnyű, de megérte. Azt hiszem, most már magadra hagyhatlak.. - vett egy mély
lélegzetet és a válaszom meg sem várva indult el egy kihalt sikátor felé.
Percekig álltam még az ismeretlen irány felé indult teremésen gondolkodva.
A találkozás számtalan dologra megtanított. Például arra, hogy az élet, akárcsak az előadás
megy tovább. Nem várja meg, míg beoltod magad a félelmeid ellen, könyörtelenül zúzza szét a
világod, ha nem lépsz időben. De még, ha így is történik van választásod, eldöntheted, hogy milyen
emberré akarsz válni...
Olyanná, akit a társadalomnak felállított kép tart életben, akit meggátolnak a félelmei, akit a
remény éltet, vagy aki hiszi, hogy az élete olyan mederben folyik, hogy bármi is történjék a dolgok
jóra fordulnak...

..................
3 hit fn. 1. Olyasmiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni. Megrendül a ~r vmiben.|
Meggyőződés vmely természetfölötti lény létezéséről. Istenben való ~.| Bizalom vkinek a
jellemében, képességeiben. A barátjába vetett ~e.|Meggyőződés arról, hogy vmi bekövetkezik. A
jövőbe vetett ~e. |
4 remény fn 1. Bizalom, hit abban, hogy amit óhajtunk, megvalósul. ~ és kétség között.| Ennek
tárgya, tartalma. Vminek a ~ében: vmit remélve v. bizonyosra véve. 2. Biztató kilátás, lehetőség.
Van-e ~ a gyógyulásra? 3. vál A jövőbe vetett hit támaszának tekintett személy. A család ~e. |
reménykedik