Rendszeres olvasók

2011. május 15., vasárnap

8. fejezet 1.

Túltekerve: Könnyű préda

Tudom, hogy régen hoztam új fejezetet és ezt se lehet igazán annak nevezni, de ígérem rajta vagyok az ügyön. Nem sokára hozom a másik részét, de addig is itt van ez. Olvassátok szívesen és ne haragudjatok a lusta íróra. :D Ha már nem emlékeztek mi volt ezelőtt a fejlécben az ESEMÉNYEK címszó alatt találtok emlékeztetőt.

Szerda és Csütörtök között
Szemszög: Hard

Óvatlan mozdulatokat lépet, felelőtlenül járkált, fejét felemelve. A legkönnyebb áldozat, szinte elejtésre vár, mint az őz, aki a patakból iszik. Figyeltem minden rezdülését, mikor a fülét hegyezte és akkor is, mikor válla felett sandított a mögötte lévő kihalt sikátorba. Árnyék voltam, az ő árnyéka, ha lépett vele együtt léptem én, s ha megfordult elrejtőztem a sötétben. Szinte percenként lepődtem meg magamon, hogy milyen profi vagyok.
Nem vett észre a gyilkos, de tudta, hogy követem, nevezhetnék hatodik érzéknek, vagy egyéb marhaságnak, a lényegen nem változtat. Lépéseit megtriplázta, bár ezzel csak nekem adott lehetőséget, hogy a közelébe férkőzzek. Aztán hirtelen megállt.
Megfordult és egy pisztolyt szegezett rám, majd felhúzta a kakast.
Fülemben dobogott a szívem, olyan kétszáznál járhat a verése, félő szívrohamot kapok húsz évesen.
- Gyere elő! Vagy lelőlek! – kiabálta a sötétbe.
Ekkor nyugodtam meg végleg. Nem lát, a fegyvert nem rám irányította, csak a feketeségbe. Hm. Ez vicces lesz.
Hogyan lőne le, ha? Persze, majd önként kitáncikálok elé, hogy ólmot eresszen belém.
Vártam a falnak lapulva, lélegzetemet minimálisra csökkent, ez könnyebben ment, mikor már teljesen passzívállapotba zuhantam, félelem ügyileg. A gyilkos már nem volt annyira nyugodt, mint én. A keze remegett, biztos voltam benne, hogy az első neszre elsütné.
Akkor használjuk ki – gondoltam.
Lábam mellett volt néhány üres üveg, az éjjellátó szemüvegemben tökéletesen láttam mindet. Egy gazellát megszégyenítő mozdulattal felkaptam kettőt. Mozgásom kábé nulla munkazajjal járt, a sztreccs anyag se susogott rajtam.
Oké. Nincs olyan messze tőlem. Most. Most kell lépnem.
Elhajítottam bal kezemben lévő heinekent a sikátor szembenlévő falának, mely szerencsére hangos csörömpöléssel múlt ki. Ahogy sejtettem a gyilkos tüzelt, majdnem mind a hat tárát felhasználva. Pancser! Ez alatt kiléptem a kukák közül és két három ugrásszerű lépéssel mögötte teremtem. Erősen kupán vágtam a másik üveggel.
Nem ájult el, de enyhén megtántorodott, így volt alkalmam egyetlen erősségét kicsavarni kezéből. Amint egy kicsit magához tért elkezdte a levegőt ütni, engem akart eltalálni, de nem látott semmit és senkit. Le kellett nyugtatnom, a stukkerrel a kezembe még egyszer rásuhintottam, most már a tarkójára.
Nem kalimpált tovább.
- Azta – csúszott ki a számon.
Ott álltam a pasas mellett egy pisztollyal a kezembe. Váó! Most mi lesz? Vigyem be a rendőrségre?

- folytatjuk -


Musiqq - Angel in disguise


Wolf Kati mellett volt még egy favoritom. A Lett fiúk! Musiqq! Elhoztam nektek a számot dalszöveggel, ha énekelni lenne kedvetek.



Woke up tonight looked at the moon
Blinding light filled up my room
Looked to my right my better half
And it’s alright if it’s all I have
I let it ride I’m satisfied just be mine

Kill me with kill a kiss
Kill me with tempting lips
Stare me with candy eyes
Love me with luscious tights
Kill me with kill a kiss
Kill me with tempting lips
Stare me with candy eyes
Love me with luscious tights

Angel in disguise (x2) yeaah
Ooh

Not a day goes by not without you
Crossing my mind if you only knew
Keep hope alive I have faith in you
Two worlds collide honest and true

You’re my lullaby passion for life my starlit night

Kill me with kill a kiss
Kill me with tempting lips
Stare me with candy eyes
Love me with luscious tights
(repeat)

Angel in disguise
Angel angel in disguise

Rap
It’s simple like you and I
Just spread your wings and learn to fly
I must be one lucky guy
With a girl like you right by my side
No sweat imma do this right
Bring the moon to the moonless sky
Yeah I see the stakes are high
But this story ends with no goodbye
Girl I’m qualified I get what I see no need to try
I’ll make sure your dream will never die

Chorus (x2)
Kill me with kill a kiss
Kill me with tempting lips
Stare me with candy eyes
Love me with luscious tights

Angel in disguise whoaa yeaah

Spread your wings and fly
Ohhh Angel in disguise
Spread your wings and fly


2011. május 14., szombat

Pennát a kézbe 5.

Luminofor – Fénypor

Itt találjátok.

Sky Madison nem az a lány volt, akiről éppen filmet lehetne forgatni, vagy könyvet írni. Az egyszerűek életét élte. Reggel felkelt, iskolába ment, délután hazajött, megtanult, tévét nézett és lefeküdt aludni. Nem volt különleges múltja, nem volt vámpír vagy vérfarkas szerelme és nem is tudott varázsolni. Az életére méltán mondhatta bárki, hogy unalmas, ezt még Sky maga is tudta. Aztán egyszer, egy másnap… Reggel felkelt, elment iskolába, de délután nem érkezett haza.

„A halál utáni élet néha csillogóbb?”

2011. május 7., szombat

Pennát a kézbe 4.

Nem félek a farkastól! Nem bánt az, csak megcsókol! ITT!

- Boszorkányság! Istenkáromlás! Máglyára a fenevaddal!

„Van egy mese, amitől jobb, ha rettegsz!”

- Gyilkos!

„Ez az én mesém.”

Égő botokkal közeledtek, harsányan káromkodva adtak hangot gyűlöletüknek, de nem tehettem semmit. Nem tudtam, hiszen megvoltam kötözve, mint egy sonka. Meg fognak ölni, amíg sebezhető vagyok, addig cselekednek. Egész közel értek hozzám, de nem hallottam őket, csak a tüzet láttam, a perzselő tüzet.

- Azt mondják a farkast gyönyörű báránybőr rejti, s csak akkor mutatja meg igazi valóját, ha a Hold átka utoléri – szólt egy fenyő illatú hang a tömegből. Előlépet Red.

Kapkodva szedtem a levegőt. Ez nem lehet! Nála is van fáklya, a kezében, azzal lépkedett felém. A falu népének szavait nem értettem. Szemem, fülem, eszem csak rá koncentrált. Hogy tehette?

Leguggolt mellém a földre, az égő botot, alig fél méterre az arcomtól tartotta. Mélyen a szemeimbe nézett, majd szólt:

- Nem félek tőled.

Zihálva fogtam vissza belsőtüzem, a farkas éledezett bennem, de nem volt itt az idő, még csak Luna voltam.

- Pedig jobban tennéd – hörögtem reszelős embertelen hangszínen.

Megrázta a fejét: - Soha.

A tűz elszabadult és a pokol ajtaja kitárult. A harag, a düh átalakult bennem valami mássá, hallásom élesedett, látásom erősödött, mint szaglásom és erőm.

- Jön a farkas!

Két órával ezelőtt

„Az a legszebb az egészben, hogy igaz!”

- Én vagyok… - suttogtam. – Red, én vagyok a farkas.

Elképedve bámult rám, de nem engedett el, még mindig a falnak szorítva tartott.

- Ma este telihold lesz… El kell tűnnöm.

- Nem – fenyő illatú ajkain kicsúszott tiltakozása.

- Tessék?

- Nem mehetsz el – szólt újra.

- Ha maradok levadásznak, elfognak kapni és megölnek – magyaráztam, de ekkor hirtelen leesett, hogy nem is lepődött meg azon, amit mondtam. Ő? – Nem félsz tőlem – ez nem kérdés volt, mégis válaszolt.

- Soha.

- Te tudtad – jöttem rá végül. – Honnan?

- Láttalak átváltozni múlt hónapban – rezzenéstelen hangon válaszolt.

- De hogy-hogy nem félsz tőlem? – értetlenkedtem, hisz az képtelenség, hogy ilyen egyszerűen nem vesz tudomást arról, ami igaz, ami valós és gyilkos.

Elmosolyodott keserűen, ám ajkaival közeledett felém és közben egy kicsavart gúnydalt dúdolt:

- Nem félek a farkastól. Nem bánt az csak megcsókol!

Később

Megszöktem, messze bent jártam az erdő sűrűjében, csak egy valaki üldözött még. Úgy hittem jobb, ha bevárom és meglepem.

- Luna! – kiáltotta Red, mikor előtte teremtem. Kifújta a levegőt megkönnyebbülve, majd neki támaszkodott egy fának. Mosolyogva dicsérte meg alakításom. Kérte, hogy változzak vissza és én azt tettem, mert nem voltam többé farkas.

„A mese vége az, hogy a farkas beleszeretett a pirosba és végre legyőzte a Hold átkát. S, hogy az emberek ne üldözzék, eljátszotta halálát. Aztán boldogan éltek, míg… amíg teliholdkor gyermekeiknek nem nőtt agyara.”