Vers
Elloptad a lelkem, üvegbe zártad.
Hallod, szól egy dal: Nem jövök vissza,
Csak magammal viszem, Mi az enyém,
üvegbe zárt szívem, visszaveszem én.
---
Nem jövök vissza, soha többé,
de visszaadom mit velem, másokkal tettél,
ellopom a lelked, szerelmed s üvegbe zárom,
és nem jövök vissza. Lehetek bárhol.
---
Nem jövök vissza, Nem jövök hozzád,
add mit elvettél, add önként s szíved nem bántom.
Emlékezz rám! Láttál már. Te bántottál,
Add vissza mit elvettél, s nem megyek hozzád.
---
Érted amit mondok? Érted amit mondok?
Elloptad a lelkem, üvegbe zártad.
Hallod, szól egy dal: Nem jövök vissza,
Csak magammal viszem, Mi enyém volt!
---
Emlékezz rám! Láttál már. Te bántottál,
Add vissza mi enyém, s nem jövök vissza.
Nem jövök vissza, elfutok bárhová.
S ha azt hiszed lelked tiszta.
---
Érted amit mondok? Érted amit mondok?
ha azt hiszed lelked tiszta.
Emlékezz a múltadba vissza!
Láttál már. Te bántottál. Én voltam a bolond!
---
Én voltam a bolond, mert hagytam
Megtedd: a lelkem, üvegbe zártad.
Hallod, szól egy dal: Nem jövök vissza,
Csak magammal viszem, Mi az enyém,
üvegbe zárt szívem, visszaveszem én!
Egyperces
Élettelenül rogyott össze lábaim előtt. Halott. Halott maga. De az élet végre visszaköltözött belém. A nap kivirult és minden színes volt. Nem revánsot akartam venni, csak visszavenni mi enyém. Végül így alakult. Élveznem kéne a győzelmet.
Egy apró boldog ittas mosoly jelent meg szám szegletében. Az voltam. Vidám, éreztem az életet, mégis lebámultam a halott testre. Oly sokáig nem éreztem és szívem mindvégig nála volt, akaratom ellenére történt hát, hogy éreztem valamit iránta. Nem szerelmet, nem is szánalmat, de még bosszút se, csak egy cseppnyi szimpátiát. Hogy a sok rossz ellenére, hogy a sok megkínzott szív, mely most vele halt mégis szerettem, akkor is mikor ellopta lelkem s már utána is, mivel kitörölni többé nem tudtam.
Letérdeltem mellé a fűbe. Undorodva emeltem fel s hajtottam az ölembe. Harcban álltam önmagammal. Egyik felem még utoljára belerúgott volna, de a másik megsiratta. Gyűlölve szerettem életében úgy, mint halála után. Ezt nem törölhettem ki. Ezt nem feledhettem. Halott ajkára egy gyengéd csókot loptam és közben egy könnycsepp is kicsappant. Éreztem, hogy száll belőlem a szívem vissza az övébe, de félúton megállt, szánk összeforradásánál ketté vált. Fele hozzá, fele hozzám szállt.
Megfehéredtem, akár egy halott úgy festettem. Őszintén az ő színe se lett szebb, de végre megmozdult s kinyílott két szeme. Nem volt halott többé, mert benne dobogott fél szívem, mely mindig is az övé volt és ezt nem titkolhattam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése